Oktatóink, előadóink

Bődy PálBP

nyugalmazott egyetemi docens, Eötvös-kutató
Keszthelyen született, középiskoláit Grácban és az Egyesült Államokban, egyetemi tanulmányait az Egyesült Államokban, Ausztriában és Németországban végezte. Doktorátusát az amerikai Notre Dame Egyetemen az újkori európai történelemben szerezte, Eötvös József politikai eszméiről irta disszertációját. Később az Ohio State University-n tanulmányokat folytatott a város és területfejlesztésről, ebben a témakörben szakmenedzseri diplomát szerzett. Több amerikai és kanadai egyetemen tanított európai történelmet. 1993-2000 között egyetemi docens volt a Miskolci Egyetem történettudományi valamint regionális gazdaságtan tanszékén. Amerikai megyei és városi önkormányzatoknál mint területfejlesztő vezető dolgozott 1979-1991 között. 1991-1992-ben Borsod-Abaúj-Zemplén megye Regionális Vállalkozásfejlesztési Központ fejlesztési igazgatója volt. Történettudományi kutatási területe Magyarország társadalmi átalakulása a 19. században, elsősorban Eötvös József életműve valamint a közoktatás, felsőoktatás, tudományképzés kialakulása. Egy további szakterülete a kivándorlás Magyarországról az Egyesült Államokba és Kanadába a 20. század folyamán valamint az Egyesült Államok története, mely témában 2001-ben forráskiadványt szerkesztett Urbán Aladárral, az ELTE egyetemi professzorával. 2013-ban jelent meg Tudománypolitika Magyarországon 1867-1910 és az első tudós nemzedék című munkája, Eötvös József születésének 200. évfordulójának tiszteletére.

 

Gráfik ImreGI

A Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar-néprajz szakán tanult (1962-1965), s az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett magyar szakos tanár és etnográfus oklevelet (1970). Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen doktorált (1975), a Magyar Tudományos Akadémia köztestületének tagja, a történelem (néprajz) tudomány kandidátusa (1988). A Vas Megyei Múzeumi Szervezet megyei múzeumigazgatója, a szombathelyi Savaria Múzeum igazgatója (1986-1993), ezt követően a Néprajzi Múzeum főosztályvezetője (1994-1998); múzeumi főtanácsos (1999-től). 2004-ben nyugállományba vonult. Kutatási területei: közlekedés, szállítás, a teherhordás és kereskedelem kultúrtörténetének (folyami hajózás és hajóvontatás, lovaskultúra) néprajzi vonatkozásai; a magyarországi településnéprajz, a népi építészet és a szabadtéri néprajzi múzeológia; etnoszemiotika; a határon túli magyarság kulturális öröksége. A Magyar Néprajzi Társaság titkára (1976-1979), főtitkára (1997-2003), alelnöke (2003-2010). Az Etnographia Pannonica titkára (1986-1991), elnöke (1991-1996). A Magyar Szemiotikai Társaság elnökségi tagja (1990-től). Több egyetem óraadó, illetve vendégelőadó tanára. Számos díj birtokosa (többek között Jankó János-díj, Vas megye tudományos nívódíja, Ipolyi Arnold tudományfejlesztési díj, Bátky Zsigmond-díj, Györffy István emlékérem, Pulszky Ferenc díj, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetés, Dr. István Lajos Életműdíj). Számos monográfia szerzője és szakmai kiállítások szervezője.

Jankovics MáriaJM

a NYME Savaria Egyetemi Központ Szláv Filológiai Intézetének igazgatója
1973-1977-ig a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola matematika-orosz szakán tanult, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetemen orosz-magyar és magyar-orosz szakfordító és tolmács oklevelet (1987), a Janus Pannonius Tudományegyetemen orosz nyelv és irodalom szakos középiskolai tanári diplomát szerzett (1990). 1992-ben dr. univ., 1998-ban PhD fokozatot szerzett, 2011-ben habilitált.
A Magyar Tudományos Akadémia Köztestületének tagja. Kutatási területe: orosz-magyar kontrasztív nyelvészet, orosz-magyar fordítástechnikai problémák.
A Bölcsészettudományi Karon 2002-től a tudományos diákköri tevékenység irányítója, az Országos Tudományos Diákköri Tanács Humán Tudományi Szakmai Bizottságának tagja.
1996-tól tagja az Orosz Nyelv- és Irodalomtanárok Nemzetközi Egyesületének (MAPRJAL), 1996-tól tagja, 2011-től alelnöke a Magyarországi Nyelv- és Irodalomtanárok Egyesületének (VAPRJAL), 1995-től tagja a Magyar Alkalmazott Nyelvészek és Nyelvtanárok Egyesületének (MANYE).
Számos konferencia szervezője, több kötet és számos publikáció szerkesztője, illetve szerzője. Több díj birtokosa (többek között: Arany Katedra Díj, Franz Miklosich Díj).

Markó PéterMP2

címzetes főiskolai docens
Sárváron született 1953-ban. Középiskolai tanulmányait a szombathelyi Latinka Sándor Gépipari Technikumban végezte, majd három évig a Rába sárvári gyárában automata-esztergagép beállítóként dolgozott. Sorkatonai szolgálata alatt felvételt nyert a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolára, ahol 1979-ben magyar-népművelés, majd 1985-ben a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szociológus diplomát szerzett. 1976-tól 1998-ig a sárvári Kossuth Lajos Művelődési Központ népművelője, igazgatóhelyettese. 1988-ban Soros-ösztöndíjas, egy kisváros hatalmi viszonyairól végzett kutatást. 1998-tól 2006-ig a Vas Megyei Közgyűlés elnöke. 1998-2000 között az Alpok-Adria Munkaközösség soros elnöke. 2001-től a Nemzetközi Népművészeti Szövetség (IOV) európai, 2006-tól kelet-európai főtitkára, jelenleg a magyar tagozat elnöke. Tagja a Magyar Szociológiai Társaságnak és vezetője számos más egyesületnek. 2006 októberétől ismét Sárváron, a Nádasdy-vár Művelődési Központ és Könyvtárban dolgozik. Óraadó tanár a Nyugat-Magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központjában.

 

Sipos Lajos

EPSON scanner image

a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professor emeritusa
1939-ben Kassán született. 1957-1962 között az ELTE BTK magyar-orosz szakos hallgatója. Előbb az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa, majd a Budapesti Tanárképző Főiskola Irodalomtörténeti Tanszékének vezetője. 1983-től az ELTE Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszékének docense, illetve professzora. 1985-ben létrehozta a Babits kutatócsoportot, megszervezte a Babits Könyvtárat. Újpest és Farkaslaka díszpolgára. Megkapta az Apáczai Csere János-díjat, a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét, Tamási Áron-díjat és a Czine Mihály-díjat. Jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professor emeritusa és a Babits Kutatócsoport vezetője, a három Babits-sorozat főszerkesztője.

 

Sümegi István

filozófus, a Nyugat-magyarországi Egyetem docenseSI
Valódi alma materemként nem a Berzsenyi Dániel Főiskolát, az ELTÉ-t vagy a Debreceni Egyetemet (ezekben az intézményekben tanultam hivatalosan) tartom számon, hanem a szombathelyi Németh László Szakkollégiumot, amelynek a rendszerváltás előtti forrongó és szellemileg igen inspiratív években tagja lehettem. S itt nem csupán történelmet és filozófiát tanulhattam (melyekből aztán később diplomát szereztem, sőt, az utóbbiból doktori címet és habilitációt is), hanem a szociológiától az irodalomtudományig mindenféle humán- és társadalomtudományokat. Ez a sokszínűség máig meghatározza érdeklődésemet, még ha leginkább filozófusnak tekintem is magamat. Esszéim és könyveim alighanem – legalábbis részben – a szakkollégiumban elsajátított szemlélet következtében szerteágazó tematikájúak. Írtam az elmúlt években Hannah Arendt politikai filozófiájáról, a jelenkori válságról, a nyugati utópiák hanyatlásáról, de Ottlik Gézáról (jó sokat) vagy Thomas Mannról (kevesebbet) is. Ugyanakkor azt remélem, hogy ezek az egymástól igen távolinak tűnő problémák nem összefüggés nélküliek, hanem – bennem és általam – mégiscsak egyetlen, viszonylag koherens egésszé állnak össze.

 

Advertisements